Kérem várjon

Mi választunk pályát, vagy a pálya választ minket?


Avagy mennyire lehet tudatos a pályaválasztás?

Sziasztok! A nevem Kiss Éva, a NEXT koordináló csapatának egyik tagja vagyok. Néhányotokkal már volt szerencsém személyesen vagy e-mailben beszélni a NEXT kapcsán.

Magam is tanultam és dolgoztam Nagy-Britanniában; és még nagyon friss bennem a hazatérés élménye, hiszen közel 10 külföldön töltött év után 2016 őszén költöztem vissza Magyarországra

Ezres nagyságrendre tehető azok száma, akiket a karrierem során segítettem pályájuk előmozdításában, beleértve több száz pályakezdőt. Ebben a  bejegyzésben szeretnék megosztani veletek néhány pályaválasztással kapcsolatos gondolatot és tippet. Mivel többen jeleztétek, hogy szívesen hallanátok a személyes történetem, beleszövöm saját pályakezdéssel kapcsolatos tapasztalataimat is. (Egy következő cikkben a hazatéréssel kapcsolatos élményeimről is fogok írni.) Ha kihagynád a személyes storyt, görgess a cikk végére a praktikus tippekért!

2006-ban az utolsó évem töltöttem a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karán. Nemzetközi Kommunikáció Szakon széleskörű ismereteket szereztem a ’globális gazdálkodás’ különböző aspektusait illetően. A specializálódás során Reklám Szakirányt választottam, mert mindig is nagyon érdekelt a fogyasztói viselkedés, és hogy egy adott kommunikációs vagy üzleti célkitűzést hogyan tudunk integrált marketing-kommunikációs kampányokkal támogatni. Az EU-s szakirány még ennél is jobban vonzott. Ami visszatartott tőle az az ott szerezhető ismeretek szélesebb körű munkaerőpiaci transzferálhatóságának hiánya volt. A Reklám végül kiváló választásnak bizonyult, mert olyan stratégiai szemlélettel és praktikus készségekkel ruházott fel, amikre az egész pályám során magabiztosan építhettem. Ugyanakkor felismertem, hogy én nem vagyok egy tipikus ’reklámos’. Akkor még nem igazán tudtam ezt megfogalmazni, de ami engem mindig is movitált, az a készségeim a legmagasabb szintű társadalmi értékteremtés céljából történő használata.

Abban az időben még nem voltak karrier irodák. A családunkon és egymáson kívül nem igazán tudtunk elbeszélgetni senkivel a motivációinkról és az aggályainkról. Az akkori felfogás az volt, hogy valahol elhelyezkedj, a többi meg majd adja magát. Ez a mentalitás abból a szempontból egészséges volt, hogy nem érzett az ember akkora nyomást, hogy pályakezdőként meg kell találnia az ’útját’. Azóta pedig a legtöbben levontuk már a következtetést, - amit szintén visszaigazolni látszik az, ahogy maga a karrier koncepciója változott az elmúlt években - hogy manapság egyre ritkábban gondolkodhatnak és gondolkodnak is az emberek egy lineárisan fejlődő, letisztult karrierútban. Új szakterületek és szakmák születnek, a munkaerőpiac egyre komplexebb tudás- és készségkombinációkat vár el, és ennek megfelelően az oktatásban is egyre inkább teret nyer az interdiszciplináris megközelítés. Még olyan tradícionálisabb pályák is, mint például az akadémia, átalakulóban vannak. A munkavállalói oldalon szintén megfigyelhető a transzformáció. Egyre többen választják az úgynevezett portfólió karrier formátumot, ami különböző munkakörök kombinálása révén lehetővé teszi számukra különféle készségeik és érdeklődési területeik ötvözését.

A karrier határozottan nem egy statikus dolog. Fejlődési igényeink és munkavállalói preferenciáink velünk együtt változnak. Én a magam részéről mindig próbáltam lelkesedéssel tekinteni ezekre a változásokra, és egyfajta alkotófolyamatként élni meg a karrierem építgetését.

Amikor mi ’kiröppentünk’, volt, aki kicsit sodródva csak belecsöppent egy iparágba/szakterületre, aztán vagy megtalálta benne a számításait, vagy kisebb-nagyobb erőfeszítések árán később sikerült váltania; és voltak, akik intuitívebben, reflexívebben próbáltak navigálni az adódó lehetőségek között. Én az utóbbi kategóriába tartoztam.

Megfigyeltem, hogy az utamba kerülő lehetőségeket mindig kísérte egy érzés, és ha kellő figyelmet szenteltem ennek, akkor az, mint egy megbízható iránytű, mindig segített a megfelelő lépés megválasztásában. Így adódott, hogy egy EU-s projektmenedzsmenttel foglalkozó, illetve EU-s projektfinanszírozással kapcsolatban képzéseket tartó magyar kisvállalkozásnál helyezkedtem el a kötelező szakmai gyakorlatomra. Egy profi kis nemzetközi csapat tagjaként eltöltöttem itt pár hónapot. Az akkor még erős német nyelvtudásom miatt engem ért a megtiszteltetés, hogy egy eseményen népszerűsítsem a cég szolgáltatásait Németországban. A börzét szervező vállalat képviselője, akivel volt egy kellemes spontán elbeszélgetésem, felajánlotta, hogy csatlakozzak hozzájuk teljes állásban. Ezt azért is említem, mert a ’networking’ szerepe azóta még inkább felértékelődött a munkaerőpiacon, és ha nyittottak vagyunk, lépten nyomon lehetőségeket hozhat az élet az utunkba. A feladatkör teljesen teshezállónak tűnt, hiszen nemzetközi karriert igért Németországban történő ’kiképzéssel’ és gyakori utazással. De még sem voltam 100%-ban meggyőződve, hogy ez a helyes irány. Az iparág nem lelkesített igazán. Végül úgy döntöttem, hogy kivárok.

Azt mindenképpen hozzátenném, hogy a nemzetközi karrier nem azért vonzott, mert nem szerettem Magyarországon élni, vagy mert nem voltak itt jó lehetőségek. A kutúraközi kommunikáció szeretete még gyerekkoromban belémivódott. Nagyon sok külföldi nyaralt a szülőfalumban, a Tisza-tó partján, és imádtam velük játszani, próbálni egymást megérteni, megismerni a kultúrájukat.

Folytattam tehát a gyakornoki programot, miközben a disszertációmon dolgoztam. A leadási határidő közeledtével az aggodalom egyre erősödött bennem: visszautasítottam egy kiváló ajánlatot, és azóta sem sikerült jobbat találnom. Több interjún is voltam, de vagy a szektor, vagy a vállalat profilja, vagy a munkakör iránt nem lelkesedtem. Viszont azt nem tudtam megfogalmazni, hogy mit is szerettem volna igazán. 

Egy nap egy munkahelyi feladat nyomán az Európai Bizottság itthoni képviseletének a weboldalán információ után kutattam. Így fedeztem fel egy álláskiírást a 2004-ben csatlakozó tagállamok állampolgárainak az Európai Bizottság Kommunikációs Főigazgatóságán Brüsszelben. Az abszolút esélytelenek nyugalmával be is adtam a jelentkezésem. Nagy meglepetésemre két napon belül pozitívan reagáltak a jelentkezésemre. A videóinterjú rendkívül jó tapasztalat volt. Lelkesedéssel, bizonyossággal, bizalommal és tisztelettel töltött el. Önmagam lehettem a beszélgetésben, és nem éreztem úgy, hogy el kell adnom magam. Azt gondoltam: boldog lennék, ha ez az ember lenne a főnököm. Volt az egészben valami természetes, megnyugtató realitás-érzés. Továbbra sem számítottam rá, hogy összejön, de nagyon hálás voltam az élményért, ami annyira meghatározó volt, hogy azóta tudom, hogy mi az az érzés, amit egy interjú során keresek. Ez a ’radar’ sosem hagyott még cserben. Az államvizsga után két héttel már Brüsszelben csücsültem. Ebből megtanultam, hogy sosem szabad megvonni magunktól egy kínálkozó lehetőséget, csak azért mert valamire kevésnek találjuk az esélyt. Amíg reális esélyek vannak, és pozitív érzéssel tölt el minket a lehetőség, addig mindig megér egy próbát. Már maga a jelentkezési folyamat során is rengeteget tanulhatunk valós motivációinkról és a munkakörre való felkészültségünkről.

Az Európai Bizottságnál a munkaköröm számos kommunikációs, koordinációs és HR feladatot foglalt magába.  Az első két év tapasztalatai nyomán körvonalazódott bennem, hogy a humán erőforrás, és azon belül is a képzés-fejlesztés az a szakmai vonal, ami mentén szeretném a pályám továbbépíteni. Ezt tudatosan jeleztem a vezetőim felé is, akik maximálisan támogattak a fejlődési céljaimban. Ez a felismerés nagy megkönnyebbüléssel töltött el, mert szerettem volna a mester diplomát is megcsinálni, viszont először biztos akartam lenni abban, hogy miben is szeretnék elmélyülni. Amikor felfedeztem az Oxford Brookes University MA in Coaching and Mentoring szakát, egyértelművé vált számomra, hogy megtaláltam az ideális irányt. Úgy gondoltam, hogy emberekkel foglalkozni hatalmas felelősség, és ahhoz, hogy a legmagasabb szakmai minőségben tudjam végezni a munkámat, a területen akkor létező legnívósabb képzésben akartam részesülni. Két éven át teljes munkaidő mellett havonta jártam át Brüsszelből Oxfordba, amit egyáltalán nem találtam megterhelőnek. Sőt: rengeteg energiát adott, és életem egyik leginspirálóbb időszaka volt. Akkorra már egy teljesen HR fókuszú pozícióban dolgoztam, és mivel a munkám és a tanulmányaim kiválóan kiegészítették egymást, napi szinten hasznát vettem a készségeimnek. Emellett önkéntes coachingot is nyújtottam hétvégenként. Innentől érzem azt, hogy ’pályára álltam’, a karrierem első 2-3 évét jellemző intenzív útkeresés után. És bár azóta is számos fordulóponton vagyok túl, az alapértékek, az alapérdeklődés és az alkalmazni kívánt alapkészségek tekintetében egyértelmű maradt az irány. Ami változott, az leginkább a kontextussal kapcsolatos preferenciáim (pl. magánvállalkozás vs. munkáltató; tanácsadói oldal vs. belső HR; magánszektor vs. közszféra; nagy szervezet vs. kisebb vállalat; vezetői pozíció vs. szakértői szerepkör).

Biztos megfigyelted, hogy sokat használom az ’érzés’ szót. Ebből is kitűnik, hogy én meglehetősen introspektív vagyok. A ráció mellett az intuíció is jelentős befolyással bír a döntéseimre. Ebben a tekintetben mindannyiunknak megvannak a magunk sajátosságai, és nagyon hasznos ezekkel a sajátosságokkal tisztában lenni. 

Mivel az én pályaválasztásom története itt lezárul, átnavigálok azokra a tippekre, amik támpontként szolgálhatnak a pályakezdő útkeresés folyamatában.

A karrier-menedzsment legalapvetőbb lépései – nem csak pályaválasztáskor

A cikk alapkérdésére a válasz: a pályaválasztás és a karrierépítés folyamatos interakció eredménye. Interakció a belső és külső világunk között. A bennünket érő impulzusokon, tapasztalatokon való reflektálás nyomán egyre tudatosabbá válunk az értékrendünkkel, érdeklődésünkkel, készségeinkkel, aspirációinkkal, valamint az adott élet- és pályaszakaszban támasztott igényeinkkel leginkább harmonizáló munkakontextus jellegét illetően.

Sokan éreznek erős elhivatottságot egy bizonyos szakmát illetően, de a kontextus még az ő esetükben is folyamatosan formálódik (vegyünk például egy orvost, aki specializálódik egy bizonyos szakterületre, kiküldetésekben vesz részt fejlődő országokban, elkezd vágyni egy stabilabb, kiszámíthatóbb keretrendszerre és egy ideig kórházakban dolgozik, aztán azt kinővé létrehozza a magánpraxisát, ami mellett szakpolitikai szakértő-tanácsadóként tevékenykedik, majd később feladja a praxist és teljesen elmozdul a szakpolitika irányába).

Ha te nem is érzel egy ilyen erős ’hívást’ egy bizonyos irányba, akkor is vannak elképzeléseid arról, hogy milyen témák foglalkoztatnak, mi fontos igazán neked, milyen feladatokban érzed igazán elemedben magad, miért szerettél volna külföldön tanulni, miért választottad a szakot, amit választottál, stb.

 

1.

Pályakezdőként nem az a cél, hogy meghatározzunk egy életre szóló karrierutat, hanem hogy megvizsgáljunk több olyan lehetőséget, amelyek arányban állnak a készségeinkkel, értékrendünkkel és törekvéseinkkel!

 

Íme, néhány kérdés, amin érdemes elgondolkodni:

  • Mi fontos számomra igazán egy állásban?
  • Mi az, amit szeretek csinálni? Van valami szenvedélyem?
  • Mi az, amiben igazán jó vagyok, és szeretném ezt a készséget/ezeket a készségeket használni a munkámban?
  • Mi az, amiben jó vagyok, szeretem is csinálni, viszont nem szeretném, hogy a munkám része legyen? (Valami, amit szeretnél, ha inkább megmaradna hobbinak?)
  • Mi az, amiben annyira nem vagyok jó, de szeretnék benne fejlődni?
  • Mi az, amit egyáltalán nem szeretek csinálni, és nem szeretném, hogy a munkám része legyen?


A következő vizualizációs gyakorlat szintén segíthet a reflektálásban:

Képzeld el, hogy már befejezted a tanulmányaidat és elkezdtél dolgozni. Nagyon elégedett és energikus vagy a jelenlegi életedben. Imádod a munkád, és hálás vagy, amiért ebben a kontextusban dolgozhatsz. Add át magad ennek az érzésnek, és képzelj el egy tökéletes napot, kezdve azzal, hogy felébredsz, egészen addig, hogy a nap zárásaként aludni mész! Próbáld meg minél részletesebben látni életed kockáit.

  • Hol élsz?
  • Hogyan kezded a napot?
  • Hova és hogyan mész dolgozni?
  • Mivel foglalkozol?
  • Kik vesznek körül?
  • Mitől olyan jó a munkád?

Függetlenítsd magad a jelenlegi szituációd esetleges ‘korlátaitól’, és engedd, hogy szárnyaljon a képzeleted! Figyelj oda a feladat során felmerülő érzésekre, mert fontos jelzőértékkel bírnak motivációidat, igényeidet és esetleges félelmeidet illetően.

Ha kevésbé vagy vizuális alkat, a fenti feladatot helyettesítheted az "email a jövőből" feladattal, amiben egy szerettednek mesélsz a közeli jövőben arról, hogy milyen boldog vagy a jelenlegi munkádban és életedben.

Igényeid és elvárásaid beazonosításában segíthet még az is, ha álláshirdetéseket böngészel. Azon túl, hogy megállapítod, hogy valami vonzó számodra vagy sem, figyeld meg az esetleges ‘mintákat’. Mi a közös azokban a munkakörökben és vállalatokban, amiket vonzónak találsz? És mi a közös azokban, amik taszítanak?

Továbbá, a Prospects karriertervezője is hasznos meglátásokhoz vezethet: http://www.prospects.ac.uk/myprospects_planner_login.htm

Nos, milyen eredményekre jutottál? Bármi, ami meglepetést okozott? Ha szeretnéd átbeszélni a megfigyeléseidet, keress meg a hello@nexthungary.com e-mail címen!

 

2.

Miután feltártad az értékrended, készségeid, törekvéseid, és beazonosítottál egy vagy több potenciálisan hozzád illő munkakört, a karrier-tervezés következő lépése, hogy első kézből tapasztalatot szerezz, valamint, hogy további kutatómunkát végezz annak érdekében, hogy a megfelelő információ birtokában tudj döntést hozni.

Erre kiváló lehetőséget teremtenek a gyakornoki programok, az önkénteskedés, az úgynevezett work shadowing, a valós munkatapasztalat, a diákszervezetekben való munka, a karrier események, a szakmai konferenciák, a különbőző fórumok és a közvetlen, illetve a közvetett ismerősökkel folytatott beszélgetések.

 

3.

Végül pedig a cselekvési terv összeállítása következik. 

Milyen készségeket várnak el az adott szakmai területen/munkakörben, amiket még fejlesztened kell? Hogyan tudsz olyan tapasztalatot szerezni, ami lehetővé teszi a szóban forgó kompetenciák fejlesztését?

Tűzz ki olyan célokat, amik felé el tudsz köteleződni, és időzítsd a lépéseket egy neked megfelelő ütemben!

 

Jolly work!

                  Kiss Éva,  Szenior Tehetségfejlesztési Szakértő

 

U.I. Ne feledd, hogy igénybe veheted személyre szabott online vagy személyes karrier coaching szolgáltatásunkat, ha a pályaválasztás bármelyik aspektusát szeretnéd átbeszélni egy képzett és tapasztalt szakemberrel.

 

Ebben a rovatban különböző pályaválasztással, karrierépítéssel, álláspályázattal és interjúfelkészüléssel kapcsolatos tartalmakat osztunk meg veletek. Ha nem találod, amit keresel, javasolj egy témát, vagy egyeztess időpontot velünk egy Skype, netán személyes elbeszélgetésre a hello@nexthungary.com-on!